A halállal átlépünk Isten mennyei városába, országába. Ha rátekintünk a Krisztusfüzérre, akkor talán felvetődik a kérdés, hogy a feltámadás gyöngye miért nincs közvetlenül az Isten-gyöngy mellett? Hiszen akkor Isten színe látására jutunk majd, és Őmellette lehetünk. Nos, gondoljunk vissza arra, hogy a két csend-gyöngy az Isten-gyöngy körül jelképezheti a fenséges Isten megközelíthetetlenségét, a távolságot, ami közte és teremtményei között van. Az igaz, hogy színe előtt leszünk, mégsem fog az alapvető különbség megszűnni, ami teremtményei és Őközötte van. Eszembe jut most néhány felejthetetlen találkozás olyan emberekkel, akik fényesen világító lámpások Isten kegyelméből környezetük számára. Több ilyen igen kiváló emberrel találkozhattam ill. kapcsolatba kerülhettem, amiért sokszor hálát adok az Úrnak, és emlékszem az érzésre is, amit ilyenkor többször éreztem: hiába van ott mellettem az a kiváló ember, beszélgethetek vele, tegeződhetünk is, de az a lelki nagyság és ajándék, ami benne van, az előtt csak alázattal tudok jelen lenni, és ez a különbség, amit érzek közte és magam között, s ez nem szűnik meg. Amikor az Isten előtt leszünk, akkor ez sokkal inkább így lesz. Alázatos öröm és boldogság fog eltölteni bennünket és tudatában leszünk ennek a különbségnek és másságnak, ezért hálás szívvel fogjuk énekelni:  szent vagy, szent vagy! A "szent" szó éppen ezt jelenti: Te egészen más vagy, fenséges vagy!   És addig? Már most ízlelgethetjük ezt, mert már most Isten országában élhetünk. Hiszen ez volt Jézus alapvető mondanivalója is, hogy Isten országát hozta el közénk, és Vele elkezdődött, és mi (keresztségünktől fogva) benne élhetünk. Igaz nem Isten mennyei országában még, hanem a földi országában, de ez a kettő egybe tartozik. Az Ő országának ebben a részében is az Ő "fénye", teremtetlen fénye szűrődik át hétköznapi életünkbe. Hasonlíthatom ezt ahhoz a fényhez is, ami egy félig leengedett redőny kis lyukain átszűrődik, vagy egy függönyön keresztül bejut a szobába.  Van, ahová sok fény jut, és van, ahová kevés, de az egész világon jelen van. Szeretném megosztani még azt az örömömet, hogy rátaláltam dr. Kovács-Gombos Gábor egyetemi docens festményére, és talán éppen ehhez hasonló gondolatokat fejez ki a művészet nyelvén; a festmény címe: Fényváros (Jel 21,21).

(A képet jobb minőségben meg lehet tekinteni az artportal.hu oldalon akár felnagyítva is)

Nézzük csak a festményt: megsejteti a mennyország fényét, ami a távolban van, és mintha egy függöny takarná el. De a függöny előtt, itt a földön (és látjuk az ívét a földnek): nem egybefüggő fény és öröm és boldogság van, csak pontokban. Rájövünk, hogy földi életünk örömei, gyönyörei is Isten ajándékai, a túlvilági boldogság kóstolói. A nagy fényből kis fények, fénypontok jutnak életünk földi szakaszára. Hálásak vagyunk Istennek ezekért a földi boldog pillanatokért, de nem akarjuk felcserélni ezt azzal, ami vár, ami már ránk sugároz!

Éljünk ennek tudatában. Életünk fénypontjai a szeretteink, házastársunk, gyermekeink és minden boldog pillanat. És mindezt Istennek köszönjük. Hálát adunk neked Uram, csodálatos vagy. Csodálatos dolgokat találtál ki nekünk, a földi életre. De annak a tudatában is élnünk kell, hogy akkor is értelme lesz az életemnek, ha életem egy-egy fénypontja kimúlik, mert tudom, hogy a tökéletes fény felé haladok!